Régen olvastam egy könyvet, amelynek a címe ez volt: Erőleves a léleknek.
Apró, mindennapos, ámde lélekemelő történetek voltak benne, olyanok, amilyenek körülöttünk is vannak, ha észrevesszük őket..
Ez 1 a mi történeteink közül, olvassátok szeretettel!
˝Istenem! Látom a szemét, Angyalom!˝
A néni -15 dioptriás szemüveget hord.
Reggel, amikor kinyitja a szemét, az első dolog, amiért nyúl, a szemüvege. Nélküle egy 5 centis buborékban él, azon túl, minden homályos.
Kedves, mosolygós, és hálás minden apró szívességért, hiszen szinte mindenben segítségre szorul, még szemüveggel is.
Most új szemüveget készítünk neki, a szomszédasszony szemét hívja segítségül.
Nagyon szép keretet találunk!
Bordó – nem túl fiatalos, de mégis más, mint a régi, SZÍNES, bírni fogja az erős dioptriát is – és megegyezünk abban, hogy a régi ˝karikás˝ (lentikulár) lencse helyett valami szebb megoldást keresünk.
És elkészül a szemüveg!
SZÉP! Alig lóg ki belőle a vastag lencse!
A néni repül érte, és felteszi:
˝ISTENEM! LÁTOM A SZEMÉT, ANGYALOM!˝
Érdemes ezzel a cikkünkkel folytatnod: Fokhagyma szag az optikában
